Egy szép gyaluval gyarapodott a gyűjteményem

Szentendrén a skanzenben ismerkedtem meg T.I. úrral, aki Nyáregyházáról látogatott el a múzeumba. Miután megtudta, hogy gyűjtöm a faiparos kéziszerszámokat, felajánlotta a tulajdonában lévő csínvágó gyalut, melyet köszönettel elfogadtam.
A csínvágó gyalut a kádárok használták a hordótető és a hordófenék dongákba való beillesztésére. Ezzel a szerszámmal a dongagyűrűbe „csínt,” - árkot - gyalultak. 
Hogy a gyalukés - a szálirányra merőleges árokkialakítás miatt - ne szakítsa ki a fa szálait, elé két elővágó kést helyeztek, amelyek átmetszik a fa rostjait. Az árok dongavégtől való távolságát ütközőlappal lehet szabályozni, amit három darab csavarorsó rögzít. Az árok mélységét a gyalutalp középtengelyén végigfutó gerinc magassága határozza meg. A gyalu egyféle árokszélességet tud kigyalulni. Más szélességeket más gyaluval lehet kimunkálni.
A gyalu viszonylag jó állapotban került hozzám. A fém elővágók és a gyaluvas volt erősen rozsdás, valamint a gyaluvasat szorító ék fejéből volt lehasadva egy kis darab. A gyalu és az ütközőlap diófából, a három darab ék bükkfából készült. Az ütközőlap külső oldalát beütött virágmintával és íves gyöngysorokkal díszítették. Érdekesség. hogy a gyaluvasat szorító ék alsó végén elmosódott névtöredék (….ISTVÁN) látható.
A szerszámot tisztítás előtt szétszereltem. A rozsda eltávolítása érdekében a két előmetszőt és a gyalukést híg citromsavas oldatba helyezve több napon át áztattam, miközben pár óránként finom drótkefével átdörzsöltem. A rozsdamentesítés után „WD-40” korróziógátló és tisztító szerrel  konzerváltam.
A fa alkatrészeknél a szennyeződés és a fehér festékcseppek eltávolítása érdekében „kromofág” festékeltávolító szert használtam úgy, hogy erős rövidszőrű ecsettel átdörzsöltem. A száradás után paraffinolajjal eresztettem be a fafelületeket, majd puha ronggyal átdörzsöltem. 
A hibás éken a lehasadt részt bükkfával pótoltam. A pótlást csontenyvvel ragasztottam az ékhez.