KALAPÁCS NYELEZÉS

Szerszámaim karbantartásánál arra törekszem, hogy azok ne csak jók, hanem szépek is legyenek. Ezért a fa részeket különböző technikákkal díszítem is.

1.     levágom a nyél méretének megfelelő faanyagot,

2.     papíron megrajzolom a nyél formáját, amit pár csepp ragasztóval a faanyagra ragasztok,

3.     a papír körül kifűrészelem a mintát,

4.     a nyél végére ragasztok egy más fafajból készült vékony rátétet,

5.     szobrászvésővel kinagyolom a végső formát,

6.     készre csiszolom a nyelet, díszítem, majd a kalapácsfejbe ékelem.

A nyél kifaragásának menetét az alábbi képsorozaton szemléltetem:

 1.

 2.

 3.

 4.

 5.

 6.

A díszítő rajz elhelyezése előtt vékony rétegben színtelen matt lakkal lekötöm a fa szálait, hogy a szeszes filc a felületen ne fusson szét. Indigópapírral felrajzolom az ábra fő körvonalait, majd a filctollal véglegesítem a rajzot. Ezt követően még egy réteg lakkal rögzítem az ábrát.

Részletesebben:

Asztalos kalapács cseresznye nyéllel. A kalapácsfejen elmosódott védjegy látható.

  

Szegecselő kalapács dió nyéllel, mahagóni rátéttel. A kalapácsfejen „CSOKNYA  SZENTENDRE”  védjegy. Készült az 1920-30-as években Csoknyay Jenő szentendrei szerszámgyárában.

Házi kalapács szeghúzóval, akác nyéllel. A kalapácsfejen a Waidhofeni és ibbsitzi egyesült kovácsművek művezető és eladási szövetkezet  védjegye  (Ibbsitz Ausztria) Készült az 1900-as évek legelején.

   

Asztalos kalapács dió nyéllel. A kalapácsfejen „AJAX” védjegy. (Gróf Csáky László prakfalvi vas- és aczélgyár Rt.) Prakfalva (ma Prakovce Szlovákiában) Készült az 1910-es években.

  

   

  

      

A finomabb munkákhoz használt kis kalapácsokat ilyen nyelekkel láttam el:

Itt a díszítést réz berakással végeztem. A nyélre rajzolt jeleket vésővel és faragókéssel mélyítettem a fába, majd  „UVERAPID 20” kétkomponensű ragasztóval vékony sárgaréz drótot nyomtam a bevágott résbe. Szükség szerint a réz drótot szorítóval préseltem a résbe úgy, hogy a szorítópakni alá műanyag lemezt helyeztem. Így a ragasztó jól elvált a paknitól. Ezt követően szintbe csiszoltam a drótot.

           

 

 

2016. szeptember 26.

Egy szép gyaluval gyarapodott a gyűjteményem

Szentendrén a skanzenben ismerkedtem meg T.I. úrral, aki Nyáregyházáról látogatott el a múzeumba. Miután megtudta, hogy gyűjtöm a faiparos kéziszerszámokat, felajánlotta a tulajdonában lévő csínvágó gyalut, melyet köszönettel elfogadtam.
A csínvágó gyalut a kádárok használták a hordótető és a hordófenék dongákba való beillesztésére. Ezzel a szerszámmal a dongagyűrűbe „csínt,” - árkot - gyalultak. 
Hogy a gyalukés - a szálirányra merőleges árokkialakítás miatt - ne szakítsa ki a fa szálait, elé két elővágó kést helyeztek, amelyek átmetszik a fa rostjait. Az árok dongavégtől való távolságát ütközőlappal lehet szabályozni, amit három darab csavarorsó rögzít. Az árok mélységét a gyalutalp középtengelyén végigfutó gerinc magassága határozza meg. A gyalu egyféle árokszélességet tud kigyalulni. Más szélességeket más gyaluval lehet kimunkálni.
A gyalu viszonylag jó állapotban került hozzám. A fém elővágók és a gyaluvas volt erősen rozsdás, valamint a gyaluvasat szorító ék fejéből volt lehasadva egy kis darab. A gyalu és az ütközőlap diófából, a három darab ék bükkfából készült. Az ütközőlap külső oldalát beütött virágmintával és íves gyöngysorokkal díszítették. Érdekesség. hogy a gyaluvasat szorító ék alsó végén elmosódott névtöredék (….ISTVÁN) látható.
A szerszámot tisztítás előtt szétszereltem. A rozsda eltávolítása érdekében a két előmetszőt és a gyalukést híg citromsavas oldatba helyezve több napon át áztattam, miközben pár óránként finom drótkefével átdörzsöltem. A rozsdamentesítés után „WD-40” korróziógátló és tisztító szerrel  konzerváltam.
A fa alkatrészeknél a szennyeződés és a fehér festékcseppek eltávolítása érdekében „kromofág” festékeltávolító szert használtam úgy, hogy erős rövidszőrű ecsettel átdörzsöltem. A száradás után paraffinolajjal eresztettem be a fafelületeket, majd puha ronggyal átdörzsöltem. 
A hibás éken a lehasadt részt bükkfával pótoltam. A pótlást csontenyvvel ragasztottam az ékhez. 

Egyenes és ívelt talpú szárnygyalu javítása

Egyenes és ívelt talpú szárnygyalu javítása

Ajándékként, rossz állapotban csonkán  került hozzám egy egyenes (1-2) és egy ívelt (3-4) talpú bognár szárnygyalu.

 1. ábra 

  

                                                                  2. ábra

 3. ábra  

       

                                                                      4. ábra

Mivel hasonló ép szerszám nem állt rendelkezésemre, ezért az 1900-as évek elején kiadott szerszám árjegyzékből tájékozódtam a szerszámok formájáról. (5)

5. ábra

A bognárszerszámok között található a hasonló formájú völgyelőgyalu (6) is. A szárnygyalu  abban különbözik a völgyelőgyalutól, hogy a gyalutalp oldalirányban szélesebb mint a gyalutok.

6. ábra

A/   Egyenes talpú gyalu javítása

A letörött és hiányzó hosszabb fogórész törésfelületéből eltávolítottam a szöget, majd kifűrészeltem az illesztési felületet, amelynek végét az erősebb illeszkedés érdekében alámetszettem. Az árjegyzékben szereplő ábra alapján megszerkesztettem az új fogórészt. (7)

7. ábra

A rajz alapján a tokkal azonos vastagságúra gyalult tölgy anyagból kifűrészeltem az új fogórészt.   A helyére illesztett fogórészre a tokon keresztül átjelöltem a forgácsrést,  amit -  ügyelve a megfelelő szögre - lapos vésővel kivéstem. (8-9)

  8. ábra   

    9. ábra

A két talprészen a lekopott és letörött részeket pótoltam úgy, hogy a kiegészítéseket csontenyvvel ragasztottam a talphoz. (10-11)

10. ábra 

 

                                                               11. ábra

A fogórészt is a helyére ragasztottam, majd a pótlásokat gyaluval és csiszolópapírral az eredeti tokhoz és talphoz igazítottam. Az fogórész csigájába díszítő elemként kis napocskát véstem, amibe vörösréz huzalt ragasztottam PVA műanyag ragasztóval. (12) A réz betétet csiszolópapírral szintbe csiszoltam.
Marha lapockából kifűrészeltem a csont talpat, amit 20%-os ecetben áztatva kifehérítettem, majd deszkalapok közé szorítva kiszárítottam.

A csontlapokat a talpra ragasztottam és körben szintbe csiszoltam. A pótlásokat szeszpáccal az eredeti színhez pácoltam, majd a gyalut dióolajjal áttöröltem. (12-13)

 12. ábra

 

13. ábra

B/  Ívelt talpú gyalu javítása

A javítás a tisztításra, a hosszabbik fogórészen található lyuk kitört részének pótlására és a hiányzó fél csonttalpra korlátozódott.

A rovar röpnyílásokba  injekciós tűvel  xyladekor fakonzerválót fecskendeztem, majd a színnek megfelelő viasszal a nyílásokat lezártam. Denaturált szesszel átitatott rongydarabbal megtisztítottam a gyalutokot. A lyuk kitörött részét pótoltam. (14)

14. ábra

A hiányzó csont talpat marha lapockából fűrészeltem ki, majd reszelővel és csiszolópapírral alakítottam ki a végleges formát. A kész darabot réz facsavarokkal erősítettem a helyére.  (15.)

15. ábra

A kész gyalut dióolajjal töröltem át. (16-17)

16. ábra

17. ábra

A gyalukéseket rozsdamaró folyadékban rozsdátlanítottam, megéleztem és WD-40 korróziógátló folyadékkal áttöröltem.