A 17 ARADI VÉRTANÚ

Ma van október hatodika. 167 évvel ezelőtt a mai napon végezték ki az aradi tizenhármakat.Tudni kell azonban, hogy Aradon más időpontokban még három honvédtisztet végeztek ki, egy pedig megőrült az aradi börtönben (ezért nem végezték ki) és iszonyatos körülmények között halt meg.

Emlékezzünk meg róluk a legnagyobb tisztelettel!

Az aradi tizenhármak: 

AULICH LAJOS

DAMJANICH JÁNOS

DESSEWFFY ARISZTID

KNEZICH KÁROLY

KISS ERNŐ

LAHNER GYÖRGY

LEININGEN WESTERBURG KÁROLY

LÁZÁR VILMOS

NAGYSÁNDOR JÓZSEF

POELTENBERG ERNŐ

SCHWEIDEL JÓZSEF

TÖRÖK IGNÁC

VÉCSEY KÁROLY

Az Aradon  kivégzett további három honvédtiszt:

ORMAI (AUFFENBERG) NORBERT 1849. augusztus 22. (forrás: Pásztor Emil)

KAZINCZY LAJOS 1849. október 25. (forrás: Pásztor Emil)

LUDWIG HAUK 1850. február 19. (forrás: Hermann Róbert)

Az aradi börtönben megőrült:

LENKEY JÁNOS 1850. február 7. (forrás:  Katona Tamás)

BIEDERMEIER ASZTAL JAVÍTÁSA

A kihajtható lapú asztalt borító furnér sok helyütt felvált, hiányos és töredezett volt. Az asztallap teljes hosszában egy átmenő repedés húzódott. A sarkokat díszítő intarzia több helyütt kihullott. A zsanérok mellett kitöredezések voltak. Az asztallap közepén egy korábbi javítás alkalmával már kicserélték a borítást, ami újra kitöredezett és felvált.

A repedést két darab bevésett fecskefarok alakú bükk idegen csappal rögzítettem.   Az asztallap közepén található furnért vasalóval eltávolítottam és az új furnért összeforgatva csontenyvvel furnérozó kalapáccsal rádörzsöltem. A furnérhiányokat és a kiesett intarziát pótoltam.

Néhány kép a kész asztalról:

KALAPÁCS NYELEZÉS

Szerszámaim karbantartásánál arra törekszem, hogy azok ne csak jók, hanem szépek is legyenek. Ezért a fa részeket különböző technikákkal díszítem is.

1.     levágom a nyél méretének megfelelő faanyagot,

2.     papíron megrajzolom a nyél formáját, amit pár csepp ragasztóval a faanyagra ragasztok,

3.     a papír körül kifűrészelem a mintát,

4.     a nyél végére ragasztok egy más fafajból készült vékony rátétet,

5.     szobrászvésővel kinagyolom a végső formát,

6.     készre csiszolom a nyelet, díszítem, majd a kalapácsfejbe ékelem.

A nyél kifaragásának menetét az alábbi képsorozaton szemléltetem:

 1.

 2.

 3.

 4.

 5.

 6.

A díszítő rajz elhelyezése előtt vékony rétegben színtelen matt lakkal lekötöm a fa szálait, hogy a szeszes filc a felületen ne fusson szét. Indigópapírral felrajzolom az ábra fő körvonalait, majd a filctollal véglegesítem a rajzot. Ezt követően még egy réteg lakkal rögzítem az ábrát.

Részletesebben:

Asztalos kalapács cseresznye nyéllel. A kalapácsfejen elmosódott védjegy látható.

  

Szegecselő kalapács dió nyéllel, mahagóni rátéttel. A kalapácsfejen „CSOKNYA  SZENTENDRE”  védjegy. Készült az 1920-30-as években Csoknyay Jenő szentendrei szerszámgyárában.

Házi kalapács szeghúzóval, akác nyéllel. A kalapácsfejen a Waidhofeni és ibbsitzi egyesült kovácsművek művezető és eladási szövetkezet  védjegye  (Ibbsitz Ausztria) Készült az 1900-as évek legelején.

   

Asztalos kalapács dió nyéllel. A kalapácsfejen „AJAX” védjegy. (Gróf Csáky László prakfalvi vas- és aczélgyár Rt.) Prakfalva (ma Prakovce Szlovákiában) Készült az 1910-es években.

  

   

  

      

A finomabb munkákhoz használt kis kalapácsokat ilyen nyelekkel láttam el:

Itt a díszítést réz berakással végeztem. A nyélre rajzolt jeleket vésővel és faragókéssel mélyítettem a fába, majd  „UVERAPID 20” kétkomponensű ragasztóval vékony sárgaréz drótot nyomtam a bevágott résbe. Szükség szerint a réz drótot szorítóval préseltem a résbe úgy, hogy a szorítópakni alá műanyag lemezt helyeztem. Így a ragasztó jól elvált a paknitól. Ezt követően szintbe csiszoltam a drótot.

           

 

 

2016. szeptember 26.

Egy szép gyaluval gyarapodott a gyűjteményem

Szentendrén a skanzenben ismerkedtem meg T.I. úrral, aki Nyáregyházáról látogatott el a múzeumba. Miután megtudta, hogy gyűjtöm a faiparos kéziszerszámokat, felajánlotta a tulajdonában lévő csínvágó gyalut, melyet köszönettel elfogadtam.
A csínvágó gyalut a kádárok használták a hordótető és a hordófenék dongákba való beillesztésére. Ezzel a szerszámmal a dongagyűrűbe „csínt,” - árkot - gyalultak. 
Hogy a gyalukés - a szálirányra merőleges árokkialakítás miatt - ne szakítsa ki a fa szálait, elé két elővágó kést helyeztek, amelyek átmetszik a fa rostjait. Az árok dongavégtől való távolságát ütközőlappal lehet szabályozni, amit három darab csavarorsó rögzít. Az árok mélységét a gyalutalp középtengelyén végigfutó gerinc magassága határozza meg. A gyalu egyféle árokszélességet tud kigyalulni. Más szélességeket más gyaluval lehet kimunkálni.
A gyalu viszonylag jó állapotban került hozzám. A fém elővágók és a gyaluvas volt erősen rozsdás, valamint a gyaluvasat szorító ék fejéből volt lehasadva egy kis darab. A gyalu és az ütközőlap diófából, a három darab ék bükkfából készült. Az ütközőlap külső oldalát beütött virágmintával és íves gyöngysorokkal díszítették. Érdekesség. hogy a gyaluvasat szorító ék alsó végén elmosódott névtöredék (….ISTVÁN) látható.
A szerszámot tisztítás előtt szétszereltem. A rozsda eltávolítása érdekében a két előmetszőt és a gyalukést híg citromsavas oldatba helyezve több napon át áztattam, miközben pár óránként finom drótkefével átdörzsöltem. A rozsdamentesítés után „WD-40” korróziógátló és tisztító szerrel  konzerváltam.
A fa alkatrészeknél a szennyeződés és a fehér festékcseppek eltávolítása érdekében „kromofág” festékeltávolító szert használtam úgy, hogy erős rövidszőrű ecsettel átdörzsöltem. A száradás után paraffinolajjal eresztettem be a fafelületeket, majd puha ronggyal átdörzsöltem. 
A hibás éken a lehasadt részt bükkfával pótoltam. A pótlást csontenyvvel ragasztottam az ékhez.